Januártól kezdődően azzal voltunk/vagyunk elfoglalva – a tavaszi állásbörzék látogatása mellett –, hogy eljussunk a hazai középiskolákba és a végzős osztályokban tanuló fiatalokkal találkozzunk. Azt gondoljuk, hogy a munkaerőpiaci perspektívák felvázolása igen fontos mozzanat és ez alapvetően nem kifejezetten része a formális oktatásnak.
Legtöbbször a vizsgákra felkészítés, továbbtanulás latolgatása, felvételi időszak, pontok és esélyek számolgatása megy ezerrel, de munkaerőpiaci szempontból igen keveset kapnak bármiféle orientációt az iskolából kilépni (vagy másik iskolába átlépni) készülő diákok.
Mi azért keressük fel a középiskolákat épp ilyenkor, mert a tavaszi felpezsgés (főleg a május) előhozza mindenkiből a megújulási tervezési erőforrásokat és gondolatokat. Utána már veszett fejsze nyele, elragad mindenkit a vizsgaidőszak, a ballagási készülődés, a megfelelő tablókép és ünnepi ruházat kiválasztása, kitör a nyár, utazás, Balaton, tanszercsomag a következő intézmény szigorú listája alapján és a figyelem máris elillan.
Ami viszont alap: aki befejezi a középiskolát, utána az élete egy VUCA lesz. Onnantól tudatos tervezés nélkül már csak sodródás. Aki továbbtanul felsőoktatásban, és megszerezte a bejutáshoz szükséges pontokat (vagy egyéb, egyenértékű financiális erőforrásokat), az nyert még pár évet, mehet Erasmus+ hallgatónak is akár.
Aki újabb szakmát tanul, specializálódik, az is rendben van, a munkaerőpiaci értéke jelentősen javulhat, csak szerezzen elegendő gyakorlati tapasztalatot is, mondjuk nézzen szét az EURES-portálon és a Drop'pin-en vagy ha buzog benne a társadalmi tettvágy, jó az Európai Szolidaritási Testület is.
Vállalkozásba fogni ebben a korban még kevesen szoktak, ehhez élettapasztalat és jó adag, gyakorlatias vállalkozói szellem és speciális készségek is szükségesek, az iskola ezekre garantáltan nem adja meg senkinek sem a megfelelő alapot. (Akinek megadta, az írjon kommentet.)
Akik szeretnének inkább önállóan pénzt keresni, kilépni a munkaerőpiacra, azok előtt 3 út áll egy szép kis Y-elágazással. Vegyük ezeket sorba:
- Belföldön vagy külföldön keresnek állást és hasznosítják tudásukat és képességeiket.
- Ha nem jön össze, akkor bizony munkanélküliség, a tb-jüket maguknak fizethetik zéró bevételből (igen nehéz lesz, a diákigazolvány már nem ad godmode-mentességet tovább).
- Lehet regisztrálni a hivatalban. Munkanélküli ellátást nem fognak kapni, mert nem dolgoztak még, tehát nincs biztosítási időszakuk, nincs semmi, amire pénzt igényelhetnének, bizony vesztes pozíció ez.
- Aki belfölfön el tud helyezkedni pályakezdőként, az megtapasztalhatja a magyar munkaerőpiac óvó, gondoskodó, tehetséget és hasznos képességeket maximálisan elismerő szeretetét, és akár jó élete is lehet ezután.
- Aki viszont külföldre pályázik, azokat érdekes kalandok várják.
Itt lépünk a képbe mi.
Erre tudjuk felkészíteni a fiatalokat. Hogy mit szabad és mit nem érdemes. Akik anyu, apu, báty, nővér után és hívó szavára, előkészített körülmények közé mennek ki, ők megúszhatják a felesleges vargabetűket egy külföldi munkavállalás során. A kitaposott út se rossz, ha van, aki megfelelően elmagyarázza nap mint nap, hogy mi a teendő és mit miért igen vagy nem.
Akinek viszont nincs kint segítsége, az meg elkezd külföldi állásokat kifejezetten rossz forrásokból keresgélni. Aztán jönnek a bajok. A mikrobuszos kiutazás, külföldön kínai éttermekben gályázás (akár párban is) heti több mint 60 órában, minimálbér alatt, ócska szállásokon, amit azonnal elveszítesz, ha nem bírod talpon a heti 60-70 óra rabszolgaságot.
Mikor felhívjuk a fiatalok figyelmét a biztonságos külföldi munkavállalás alapelveire, akkor nem vészmadárkodni akarunk. Olyan történeteket és információkat osztunk meg, amit garantáltan máshol nem hallanak. Ha utána is emlékeznek még olyanokra, hogy milyen trükkökkel verik át a munkavállalókat külföldön, a sok munka ellenére miért nem keresnek elegendő pénzt, hogy dolgoztatják halálra azokat, akik nem beszélnek semennyit idegen nyelven, akkor sok keserű élményt és csalódást megspórolhatnak ezzel maguknak (és a szüleiknek, itthon maradt barátaiknak) is.
A lényeg: nagyon sok középiskolai osztályba eljutunk, persze nem mindenhová, viszont fontos dolgokról beszélünk és bizony még a tanároknak is szoktunk megdöbbentően újakat mondani. (Nem a kerettanterv része a mi témánk ugyanis...)
Egyszer egy szakképzőben egy srác az előadás szünetében hívta fel az apját, aki épp egy külföldi munkavállalási csapdába készült belesétálni. A fia viszont időben kapcsolt és még időben lebeszélte az apját arról, hogy csalók kizsákmányolják. Nagyon örültünk ennek.
Dolgozni külföldön valóban egy klassz kaland, de nem mindegy milyen feltételek között tesszük, különben túl nagy árat fizetünk érte. Tanár vagy diák, de még nem hallott a prevenciós előadásainkról? Lépjen velünk kapcsolatba! eures@lab.hu
