Amikor valaki szegényes (vagy zéró) nyelvtudással vágna neki a külföldi munkavállalásnak, két igen combos és csöppet sem népmesei akadállyal szembesülhet:
1. Külföldi munkaadóval kellene kommunikálni, hogy állásunk legyen. Ez pedig önmagában igen nagy para.
2. Valahol aludni, lakni kellene, amíg az ember egy másik országban dolgozik. Ez pedig még nagyobb para. – Még akkor is, ha itthon dolgozunk.
Természetesen a munkáltatótól is függ, hogy a dolgozójának a szállásáról akar-e, és milyen mértékben tud gondoskodni. Van aki segít a keresésben, ad címeket (hát nem rendes?), míg a turizmus-vendéglátás terület (esetleg egészségügy) nagyobb arányban kínálhat olyan állásokat, ahol alapfeltétel, hogy a munkahely közelében kell tartózkodni, ezért van szolgálati lakás (vagy lakrész). Más munkáltatók úgy vélekednek, hogy mint minden felnőtt embernek, ezt neked is önállóan kell megoldanod. Akár belföldi, akár külföldi munkavállaló, nincs különbség.
Igen ám, de a magyarokat remek álláslehetőségekkel külföldre csábítgató dörzsölt üzletemberek – valamiért érdekes módon ők is főleg magyarok, de persze akadnak más nemzetek képviselői is – jól meg is lovagolják ezt a keresleti hullámot és csomagban kínálják neked a két problémára a megoldást.
Bedobják a csalit, hogy van külföldi munka, azonnali kezdéssel. Meg persze szállás is biztosított hozzá. Nyelvtudás, szaktudás nem feltétel. (Magyarul bárki mehet.)
Ez így sokaknak nagyon kényelmes, hiszen nem kell sem idegen nyelvű állásajánlatokat böngészni és szótárral értelmezni, valamint a külföldi albérletpiacról sem szükséges előzetesen tájékozódni. Sem az árakról, sem a kauciókról, sem a hétfejű sárkány őshonos főbérlők több száz pontos házszabályzatairól (Kalte Miete, schöne Miete, unmöbliert, zajterhelés büntetési tételei, konyhabútor és háztartási gépek extra bérleti díjai és ehhez hasonlók).
De mindig akad valaki, akinek van egy ilyen szuper last minute ajánlata! Remek alkalom, hogy semmit ne kelljen tenni. Csak kiutazni és azonnal lesz is hol aludni, másnaptól meg munkába lehet állni.
Csakhogy most jön egy DE. Ugyanis ezért az (ál)kényelmi luxusért vastagon fizetni kell. Márpedig többnyire előre.
A kijózanodás akkor következik be, amikor ezek közül valamelyik derengeni kezd a munkavállalónak.
"A húsvéti nyulaknak lassan derengeni kezdett,
hogy a helyes útirányról egy csöppet letértek."
Torsten Stange: Osterhasen
Ugyanis:
- Az égvilágon semmiféle munkalehetőség nincs (és persze soha nem is volt, csak egy üres ígéret.);
- A külföldi ingatlan üresen állt már jó ideje, ami ugyebár nem akkora üzlet, ezért fizetőképes lakókat kellett toborozni bele, még akkor is, ha azok elég gyorsan váltogatják egymást, és mivel egy mukkot sem beszélnek idegen nyelven, aligha fognak egyhamar helyi albérletpiaci hirdetéseket hívogatni vagy akár a Ritz-be vagy egy hostelbe átköltözni;
(Ez a fajta lehúzás nagyon népszerű volt egy időben pl. az Egyesült Királyságban, de Németországban is, ahol magyar munkavállalók tömegesen vesztegeltek és várták, hogy a szálloda megnyisson, amelyikben ők majd takarítani fognak. Persze sosem nyitott meg, mert nem is létezett. Az összekuporgatott és kivitt megtakarítások elfogytak, bér vagy bevétel nem volt, néha a család otthonról küldött ki pénzt, így nem kerültek a híd alá, de amúgy hetek-hónapok teltek el így.) - Csak egy kifeküdt ágyat bérelt annyiért (általában 400-500 euro) amennyiért más egy apartmant vehetne ki ugyanazon a településen;
- Riasztóan sokan vannak abban a lakásban (haszon = befizetett díj szorozva a „bérlők” számával.);
- Egyáltalán nyoma sincs papírmunkának, ugyanis sem bérleti szerződés, sem nyugta, sem számla érdekes módon soha nem keletkezik;
- Maga a szállás sem létezik (nem is létezett soha), de ezt már nincs is kinek szóvá tenni, mert a kerítőemberünk e-mail címe/mobilszáma érdekes módon a befizetés után nem elérhető és ilyenkor már lehet is menni a rendőrségre ismeretlen tettes ellen feljelentést tenni.
Nem állítjuk, hogy egyáltalán nincsenek tisztességes viszonyok a piacon, bizonyára akadnak olyan helyzetek, amikor minden tényleg a papírforma és az ígéret szerint történik, no meg tiszta udvar, rendes ház. Viszont amit megtehetünk önmagunkért a csalódás és a kellemetlenség elkerülése érdekében:
- Legyenek vészmegoldásaink arra az esetre, ha a beígért szállással valami nincs rendben. Legyen hová behúzódni, ha baj van, legyenek további címeink.
- Kérjünk előzetesen fotókat a szállásról. Ha nem adnak képeket, akkor valamit elhallgatnak.
- Kérjük el a szállás és a munkahely címét! A Google Maps és a Street View a jó barátaid. Nézd meg az utcaképet, hol is fogsz lakni, milyen a környék és milyen messze van a szállás a munkavégzés helyszínétől.
- Csekkold le a helyi albérletárakat a neten. Kis kereséssel legalább tudsz egy összehasonlítást végezni és el tudod dönteni, hogy inkább kiszolgáltatod magad egy idegennek, vagy a rögösebb utat választod és még lehet beleszólásod is.
- Ha erősködne a közvetítő, hogy márpedig csak akkor lesz munkád, ha ehhez az ő szállását veszed igénybe és előre ki is fizeted, akkor kezdj el nyugodtan gyanakodni, hogy csak a pénzeddel (és sorstársaidéval) akar meglépni.
- A magyarok között hagyományos „megoldjuk okosba” meg a „hagyjuk már, neked így is megéri!” akciós ajánlatok kapásból felejtősek. Kérj mindenről írásba foglalt dokumentumot, számlát. Ha ettől ódzkodnak, netán egyenesen otthon hagyással / haza zavarással fenyegetnek, akkor egyáltalán semmi keresnivalód ott! El se menj vagy azonnal gyere haza!
Általában mind fizikai és egyszerű, betanított melósoknak szólnak ezek a remek ajánlatok, de diplomások is könnyen áldozatul szoktak esni ilyen átveréseknek. Előszeretettel kombinálják még az ilyen kihagyhatatlan külföldi munkalehetőségeket a szervezett utaztatással egybekötve, aminek a díja előre és készpénzben fizetendő, és aligha olcsóbb, mintha egy fapados repjegyet, busz- vagy vonatjegyet foglalnál. De hát azonnali indulás van ugyebár! – mi meg el is hisszük, hogy ennyire kellünk nekik, mi, a „képzett” munkaerő, de sebaj, a fizetés majd úgyis rendben lesz! (Nem, nem lesz.)
Aki kiszolgáltatja magát, az ki is lesz szolgáltatva. Inkább legyünk éberek!
