A számháború folyamatos, ha a külföldi munkavállalásról és a kint élő és dolgozó magyarokról van szó. Nagyjából 120 ezertől 680 ezerig terjed a becslés. A kint megkeresett pénzek irdatlanul mesés vagyonoknak tűnnek különösen azok számára, akik épp azt számolgatják, hogy marad-e még ennivalóra a hónap végéig, vagy mielőbb külföldre kell menni dolgozni bármi áron. Ehhez jönnek még az olyan fantasztikus történetek is, amelyek már nemzethalált vízionálnak, mert egyre több magyar gyermek már nem magyar kórházakban születik meg, továbbá mennyi fiatal készül még kivándorolni, no meg a közeli faluból a Sanyi is X7-es BMW-vel látogatott haza (állítólag), pedig csak a szemetét hordta ki két hónapig a nyugati vendégeknek Svájcban valami hotelben.

Mi, akik tanácsadóként az EURES-hálózatban nap mint nap emberekkel találkozunk, a munkavállalók szabad mozgásával, a külföldi munkavállalással és a mobilitással foglalkozunk elméleti és gyakorlati szempontból, és azon dolgozunk, hogy mindenki ott élhessen és dolgozhasson, ahol úgy érzi, rendeltetése van, ahol a képességeit kellőképpen megbecsülik, ahol jól érzi magát, legyen az egy másik országban, vagy éppen itthon, mi bizony sokféle történetet ismerünk. Jót is, rosszat is.

Azért indítjuk el ezt a blogot, hogy mindebből és a kapcsolódó tanácsainkból, szaktudásunkból valamit visszaforgassunk és árnyaljuk azt a (hol igaz, hol hamis) képet, amit a külföldi munkavállalással kapcsolatban az utcai szóbeszédben, a médiában hall és olvas az ember.

Két évtized tapasztalata nagy idő, a munkaerőpiacok pedig törékenyek, mint az olcsó kínai váza füle. Ezért kezdünk bele a szakkommentálásba, hogy ezzel is segítsünk jobb döntést hozni. Ezért hozunk hétről-hétre történeteket, panaszokat és vigaszokat, no meg az általunk (és remélhetőleg a gyakorló álláskeresők, munkavállalók és munkaadók által is ismert) bevált szerszámokat, módszereket.

Nem állítjuk, hogy mindenben tökéletesen igazunk van. Minden történet mögött ugyanis emberek, sorsok, habitusok, készségek és képességek, vágyak és fantáziák állnak, amelyek jól összekutyulják a dolgokat, mint egy elsős gyerek a kaját a menzán. Éppen ezért mondjuk el mindig, hogy a tanácsaink nem működhetnek mindenki esetében, mint ahogyan az XS-sel pamuttrikó sem lesz kényelmes mindenkinek, még ha két mosás után ki is nyúlik. Viszont ha pár ember csak egy kicsit tisztábban lát, képes felmérni a reális esélyeit, alkalmasságát egy idegen vagy épp egy/az Anya/Apaország munkaerőpiacán, az már szinte hozzáadott érték. Az EURESCUE  bloggal pedig most el is kezdjük ezt adagolni.

A külföldi munkavállalás szakértői