,,Frederick és én visszafelé autóztunk ebédszünetből dolgozni. Programozók voltunk egy közepes méretű német cégnél. Valami német hip-hop zenét hallgattunk letekert ablaknál, amitől kettőnk közül inkább csak ő jött izgalomba. Olyankor kikönyökölt és heves bólogatásba kezdett, mint az a bizonyos kutyafigura a kalaptartón, amit én nem igazán értettem, mint ahogy a recsegős, pattogós gettónémet nyelvezetet sem, amit ráadásul bántóan gémeskútmély basszus kísért. Rákérdeztem valamire a dalszövegből, hogy jól értettem-e azt a sort, hogy... (Persze nem értettem az égvilágon semmit sem.) Frederick viszont az érdeklődésemnek nagyon megörült és volt olyan rendes, hogy az egyik piros lámpánál várakozva visszaléptette a számot és sorról-sorra elmagyarázta nekem, miről is szól az a szövegdarálás. Kibogozta nekem a rímek mögött rejlő hasonlatokat, kódolt kifejezéseket, üzeneteket, társadalmi jelenségeket és egyszeriben elkezdtem megérteni a zenén keresztül azt a szubkultúrát."
13 segítő kérdés, amelyet érdemes feltenned magadnak, mielőtt hirtelen döntést hoznál az elmozdulással kapcsolatban:
- Beszélem az ország nyelvét? Milyen szinten? Milyen ottani újságokat, portálokat, tv-adásokat követek rendszeresen?
- Teljesen tisztában vagyok vele, mi zajlik abban a társadalomban, a közéletben? Tudom, mi foglalkoztatja őket leginkább? Minek örülnek? Mitől bosszankodnak? Érdekel a sorsuk, a mondanivalójuk? Együtt tudok érezni velük?
- Képes vagyok új ismerősöket, barátokat szerezni? Mutatok érdeklődést a helyi emberek iránt? Képes vagyok másokat megszólítani? Teszek fel nekik kérdéseket? Érdekel, hogy őket mi érdekli? Odafigyelek arra, amit válaszolnak? Ismerem a szomszédaimat? (itthon/külföldön)
- Érinti-e a saját identitásomat, ha nem úgy reagálnak valamire, mint ahogy azt elvárnám?
- Tudnék olyan példát mondani az életemből, amikor rugalmasan gondolkodtam és cselekedtem? (Csak szép lazán…, könnyedén…)
- Nyitott vagyok általában a világra? Nyitott vagyok a változásokra?
- Volt már rá példa korábban, hogy valami vagy valaki annyira felbosszantott, hogy ezért inkább elköltöztem, munkahelyet váltottam, netán elszaladtam? Ha igen, milyen gyakran történt ilyen?
- Fel vagyok készülve arra, hogy sok váratlan helyzet fog velem megesni még az életben?
- Képes vagyok a kultúrsokkot felismerni és kezelni?
- Gyakran gondolom azt, hogy én csinálom jól és mindenki más rosszul? (Bosszankodom is ezen?)
- Merek segítséget kérni másoktól, ha bajban vagyok?
- Segítek másoknak, ha bajban van?
- Meg merem osztani velük a saját személyes vagy munkahelyi örömeimet?
Amikor külföldön kezdünk dolgozni, óhatatlanul olyan emberekkel kell együtt lennünk, akiknek nem biztos, hogy ismerjük (eléggé magas, vagy akár elfogadható szinten) a nyelvét, a hátterét, a történelmét vagy a kulturális szokásait, beidegződéseit. EURES-tanácsadóként megfigyeltük, hogy visszatérő fordulat volt az elmagányosodás, a kiközösítettség érzése az olyan munkavállalók történeteiben, akik elég hamar, vagy éppen későn (de teljes csalódottsággal) tértek vissza külföldről. Megviseli az embert, ha a család, barátok otthon vannak, miközben kint ilyen és ehhez hasonló kérdések járnak a fejében:
„Ezek hogy tudnak így élni?”
„Miért nem változnak ezek itt meg?”
,,Mi otthon bezzeg…!”
Érdemes előbb önmagunkba tekinteni és a saját kulturális rugalmasságunkat is mikroszkóp alá venni. Minket, EURES-tanácsadókat rendszeresen képeznek is erre Európában. Az ilyen képzések témája általában: Multicultural issue vagy foreign ability. Ez pedig nem szól másról, mint az idegenségről (helyesebben: ismeretlenről), a befogadásról, megértésre nyitottságról és alkalmasságról, az értékek és az elme rugalmasságának alakításáról, mert amikor különböző gyökerű, nyelvű, világlátású embereknek kell együtt dolgozni egy munkahelyen, ott számos probléma merülhet fel, melyeknél elengedhetetlen a rugalmasság.
Azoknál viszont, akik már az álláskereséskor azzal indítanak, hogy ők külföldön kizárólag csak magyarok között kívánnak dolgozni és mindenképpen olyan helyre közvetítsük őket, ahol ez megvalósulhat, ott garantáltan lesznek problémák.
Ha a fenti képességek és befelé/kifelé figyelem nincs meg valakiben, de még az érdeklődés legkisebb szikrája sem, akkor lehet ott bármilyen csillogóan ígéretes (és végeredményben pozitív kimenetelű) egy munkaerő-toborzás vagy munkaközvetítés, az a siker aligha lesz tartós. Lepattanás lesz, nem beilleszkedés.
Ha bezárkózol a négy fal közé némán és duzzogva (időnként még másokat ki is oktatva), élve a munkahelyi és a személyes mindennapjaidat, lehetsz a legfényesebb gyémánt a munkaerőpiacon, aligha fognak gyönyörködni sokáig abban a gyémántban. Ez pedig mindenhol így van, akár itthon, akár egy másik országban tartózkodsz. Külföldön viszont sokkal inkább ki vannak téve ennek a nem ott született munkavállalók. A beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott munkahelyi és azon kívüli személyes kapcsolatokhoz alapvetően kulturális rugalmassággal kell rendelkezni, de miközben megismerjük és elismerjük a másikat, saját identitásunkat is meg kell tudnunk őrizni. Ez pedig egyensúlyozást és figyelmet igényel. Leginkább Tőled, mert Te mentél oda, vagy készülsz, fogsz odamenni.
