Erről leginkább az ügyfélszolgálati tevékenységünk során szerzett sok évnyi tapasztalatainkból tudnánk mesélni. A forgatókönyv általában elég egyszerű szokott lenni: bejön az ügyfél személyesen a tanácsadásra, leül és néha még be sem mutatja önmagát, csak egyből elkezdi sorolni a panaszait majd kiböki a Nagy Tervet:

„Külföldre akarok kijutni!”

Azok, akik inkább billentyűzetet ragadnak és írnak nekünk, ott a panaszkodás rész többnyire kimarad vagy igen rövidke, mert ahhoz túlzottan sokat kellene gépelni, ezért csak a terv bejelentésére szorítkoznak és a végére még odaillesztik:

„Tudnának ajánlani nekem valamit?”

NEM – Ez lehetne a válaszunk a fenti kérdésre, mivel gyakran csak a szándékát írja meg az ügyfél, és nem ismerjük sem őt, sem a körülményeit, sem a szakmai profilját elég alaposan.

Ajánlat, akció, szuperkedvezmények, azonnali munkaadói elégedettség és felvétel, olcsó, de tiszta szállással, ellátással, tengerre (víziszonyosoknak havas hegycsúcsra) néző ablakkal, kéthetente hazajárással, rendszeres fizetéssel – ezek szoktak lenni az átlag álmok, melyek beteljesülését az ügyfél komolyan elvárja. 

Mi ilyenkor félénken előhozakodunk az életpálya, karrierút, mobilitás alapos megtervezésével és a külföldi munkavállalás apró elemekre (vagyis az ügyfél számára részfeladatokra) bontásával.

Nagyon nem szokták ezt szeretni. Ugyanis leltározni önmagunkban szakmailag, nyelvismeretileg, a hasznosítható munkatapasztalatok, életrevalóság, problémamegoldás és kitartás címkéjű polcokon, – valamint a rendelkezésre álló (hozott) alapfeltételekben –  valójában macerás és melós dolog.

Ha nincsenek

• idegen nyelvű önéletrajzok,
• nincs rendes bemutatkozó anyag,
• konkrét keresési paraméterek,
• az első oda-vissza útra és a kezdeti hónapokra (projektindításra) elegendő félretett valutatartalék,
• ha nincsenek halvány elképzelések sem a célországról,

akkor bizony elő szoktuk húzni a tervezés + kalkuláció kártyát, mert enélkül a külföldi munkavállalási projekt kudarcos és visszapattanós lesz. Sok ilyet tapasztaltunk már. A forgatókönyv a következő szokott lenni: felbuzdulás, a „majd csak lesz valahogy” mágikus optimizmusa, aztán nem sokkal később jön a külföldi csapdákból, kellemetlen helyzetekből nekünk küldött segélykiáltások visszhangja. 

A külföldi munkavállalás egy olyan összetett projekt, amit tervezni kell és erőforrások szükségesek hozzá. Tudatossággal, figyelemmel, önfegyelemmel, önismerettel és megfelelő, lépésekre bontható, időben ütemezett tervekkel valósítható meg.

6 fázisból épülhet fel és ha minden jól megy, a jó tervezésből szisztematikus és (pro)aktív cselekvéssel valóság válhat. 

1. fázis: Célmeghatározás

• Megfogalmazom magamnak, hogy a külföldi munkavállalásomnak mi is a fő célja.

Aktivizálódjon, fejlődjön a nyelvtudásom? El szeretnék sajátítani új ismereteket? Szeretném kipróbálni magam, hogy mennyire vagyok kitartó? Régi vágyam volt, hogy egy idegen kultúrában (másfajta klímában) töltsek el éveket? Az vonz, hogy egy külföldi országban, helyiekkel dolgozhassak együtt? Olyan szaktudást akarok felszedni, amit később akár itthon, akár egy másik országban is tudok majd hasznosítani? Rövid időn belül anyagi tartalékot szeretnék képezni a további életcéljaim megvalósításához? (pl. saját ingatlan, önálló vállalkozás, korábbi tartozások kiegyenlítése, autócsere, stb.) Megbecsülést és elismerést szeretnék? Vagy egyszerűen csak próbára akarom magam tenni és ehhez kalandokra van szükségem? Netán környezetváltozásra van igényem a korábbi kudarcaim, szakításom, egyéb személyes katasztrófáim, elégedetlenségeim után, és ezért azt gondolom, hogy így majd könnyebben felejtek?

A saját személyes (élet/karrier) célomat nekem kell ismernem, tudnom. Ezt ne más mondja meg helyettem. (Na jó, de legalább vezessen rá, ha magamtól nem tudom.)

2. fázis: Előkészületek és leltározás

• Összeszedem a rendelkezésre álló, beforgatható immateriális „vagyonomat”, azaz a tudásomat, amit külföldön akarok értékesíteni. Amihez értek, azt viszem magammal elsőként.
• Kalibrálom a szaktudásomat és a nyelvtudásomat. Eldöntöm, hogy a szakmámban helyezkedek el vagy valami teljesen újba kezdek. Kiválasztom a célországokat, amelyek a nyelvtudásom alapján szóba jöhetnek. (Egy középfokú német nyelvvel Franciaországban és Angliában, egy alapfokú spanyollal pedig Finnországban és Svédországban például aligha fogok rendesen boldogulni.) Ha a tudásom még kevés, vagy éppenséggel megkopott, beállítom azt az időtartamot, ami szükséges a tanuláshoz és a felfrissítéshez. Nyelvtanfolyamra megyek vagy elsajátítom a keresett foglalkozás idegen nyelvű szakszavait, illetve a hétköznapi fordulatokat, mert az kevés, ha csak magyarul tudom megnevezni a „digitális tolómérőt”, a „villás targoncát”, a „fizetett szabadságot” vagy azt, hogy „beteg vagyok, ezért táppénzre szeretnék menni, főnök”.
• Ha a mivel és a hová már megvan, eldöntöm, hogy várhatóan mikor és mennyi időre fogok külföldre menni. Fellapozom a naptárat és pontosítom az időintervallumot, a szükséges felkészülési időtartamomat, mert tudom, hogy nem létezik olyan külföldön, hogy „már holnap kellene kezdeni”. (Ha létezik is, az többnyire az átverés és/vagy szükségállapot kategória szokott lenni.)
• Beállítom a keresési paramétereimet. Családi vállalkozáshoz megyek? Nagyvállalathoz megyek? Multihoz megyek? Kétkezi munkás leszek, vagy szellemi foglalkozású? Határozott idejű szerződés kell végdátummal? Végzettség és munkatapasztalat szükséges? Teljes vagy részmunkaidő lenne jobb? Először csak egy szezonális álláshely kipróbálásra? Aztán, ha beválik, tartósat keresek? Megbízási szerződés is belefér?
• Összerendezem az álláspályázati csomagomat. Megírom vagy frissítem a szakmai önéletrajzomat (célország nyelvén!). Lefordíttatom azokat a bizonyítványokat, amelyeket az álláspályázatomhoz csatolni akarok (vagy amelyeket kérheti a külföldi munkaadó). Ha először készítek ilyet, megmutatom egy szakembernek, EURES-tanácsadónak is és kikérem a véleményét, leellenőriztetem vele. Rendbe szedem a közösségi profilomat, fotóimat, mert ha tetszik, ha nem, a bizalom fontos kötőanyag.
• Elkezdek ismerkedni az országgal, elolvasom a főbb tudnivalókat, milyen munkaerőt keresnek ott, mely szakmákban mennyit lehet keresni, melyek a főbb foglalkoztatási szabályok, hogy néz ki egy ottani munkaszerződés, mekkorák a bérek és a kiadások, mennyire komplikált a szállás szerzése, adóznak-e ott az emberek és kb. mennyit, hideg vagy meleg van-e, stb.
• Készítek egy indulási és beilleszkedési (rövid távú) és egy fenntartható, biztonságos (hosszabb távú, éves) költségvetést, különféle kalkulációkkal. Mennyi megtakarított pénzem van erre? Mennyit tudok a kiutazásra és a hazautazásra fordítani? Mennyit kaphatok ott nettóban? Milyen létszükségletre fordítandó kiadásaim lehetnek? Milyen árakkal kell számolnom? Mennyi maradhat meg havonta? Mekkora vésztartalékot képezzek, ha nem fognak működni a hétköznapi rutinok? Ha a célomhoz anyagi tartalékot gyűjteni megyek ki pénzt keresni, mennyi ideig és mennyiért kell dolgoznom, hogy elérjem azt? Mi az a bérszínvonal, ami alatt nem kereshetek állást? Milyen adminisztratívan tervezhető és milyen váratlan kiadásokkal kell számolnom? A különféle albérletárakkal kalkulálva maradni fog-e elég pénzem hó végére? Csak egy ágyat, vagy szobát, netán egy egész lakást, házat tudok-e egyedül bérelni, netán össze kell-e költöznöm másokkal? Mekkora kauciót leszek képes ezért egyben kifizetni?
• A fentiekre annyi időt szánok, amennyit csak tudok.
  

3. fázis: Álláskeresés és pályázás

• Eldöntöm, hogy milyen felületeken hirdetem magam és milyen állásadatbázisokban keresek. Létrehozom a személyes profilomat és feltöltöm az önéletrajzomat, ahová szükséges, megadva ezzel az esélyt magamnak is, hogy rám találhassanak a munkaadók. (Ritka ugyan, de előfordul ilyen is.)
• A keresési paramétereimmel böngészek az aktuális, bejelentett, valós állásajánlatok között. Ehhez az EURES-portál és a tagállami munkaügyi szervezetek hivatalos állásadatbázisai megfelelőek, mivel oda csak olyasmi kerülhet fel, amit a munkaadó komolyan is gondol, nincs marketingcélú adatgyűjtögetés.
• Listát készítek a szóba jöhető állásokból és kiválogatom azokat, amelyek megfontolandóak.
• Kapcsolatba lépek a hirdető munkaadókkal (telefon, e-mail, Skype, stb.) és addig pályázok az állásukra, amíg vissza nem igazolják, hogy hajlandóak alkalmazni írásos munkaszerződéssel. Tisztában kell lennem vele, hogy ez hetekig, hónapokig is tarthat, és ha nem megy, akkor a keresési paramétereimen és/vagy az álláspályázatomon módosítok.
• A fentiekre annyi időt szánok, amennyi szükséges.
  

4. fázis: A kiköltözés tervezése

• A kiutazás napjáig megtervezem, hogy mi mindent viszek magammal. Arra is gondolok, hogy valószínűleg egy darabig nem tudok majd hazalátogatni, hogy utánpótlást szerezzek. Összeállítom a kezdőcsomagomat. Még egyszer leellenőrzöm, hogy minden okmányom, iratom, dokumentumom érvényes-e.
• Végiggondolom, hogy mi mindent szükséges még itthon elintéznem, lezárnom, szüneteltetnem. Alaposan tájékozódom, hogy hivatali ügyeimmel hogyan kell eljárnom.
• Albérlethirdetéseket keresek összenézve a korábbi költségvetési tervemmel. Szálláslehetőséget foglalok, ha szükséges.
• Megtervezem az ottani első napjaimat, heteimet. Feltérképezem a környéket (Google Maps, Streetview és társai), tömegközlekedési útvonalakat, menetrendeket, parkolási rendet, utazási időket, szolgáltatókat, boltokat, orvosi rendelőket, hatóságok címeit, adminisztratív lépéseimet (lakcímbejelentés, bankszámlanyitás, egészségbiztosítás, stb).
• Megtervezem és lefoglalom az utazást.
• A fentiekre annyi időt szánok, amennyire lehetőségem van az indulásig.

5. fázis: Külföld alatt

Lásd: 1. fázis: Célmeghatározás.
(Minden megvan? Szuper!)

6. fázis: Külföld után

• Végiggondolom, hogy a külföldi tartózkodás befejeztével melyek lesznek a következő lépéseim. Azaz elölről kezdem a tervezést, tehát ugrás vissza az 1. fázisra.

Ez jó sok átgondolnivaló, ugye? Talán még nincs is benne minden egyes részlet, mivel ez erősen egyénfüggő is lehet. Viszont a szándékon túl egy alaposan kidolgozott egyéni mobilitási tervvel, tudatos tervezéssel, különféle forgatókönyvekkel, kalkulációkkal és eszközökkel a külföldi munkavállalás (és persze a tanulás is) kevesebb döccenővel valósítható meg.

Ebbe pedig még így is becsúszhat pár éles kanyar és meglepetés, amire nem voltunk felkészülve, no de mindezekről a panasz>vigaszban és a (HI)sztorikban úgyis írunk még bőven.

A külföldi munkavállalás szakértői